Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dinoszauruszok

 

                            Dinoszauruszok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Dinoszauruszok
Evolúciós időszak: triász-kréta, 230–65,5 Ma Leszármazott taxonja az Aves máig fennmaradt
 
A Tyrannosaurus rex szobraa senckenbergi múzeumban.A Tyrannosaurus rex szobra
a senckenbergi múzeumban.
Státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Owen, 1842
Rendek és alrendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Dinoszauruszok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dinoszauruszok témájú médiaállományokat.

A dinoszauruszok (Dinosauria) a hüllők egy csoportja. Változatos méretű (csirke nagyságútól a 30 méteresig terjedő), szárazföldi állatok voltak, melyek 165 millió éven át uralták az egyes ökoszisztémákat. A triász időszakban, mintegy 230 millió éve jelentek meg, és a kréta időszak végén, körülbelül 65,5 millió éve (a kréta-tercier kihalási esemény során) pusztultak ki. A Földön található kövületek összessége (a fosszilis rekord) azt jelzi, hogy a madarak a jura időszak során a theropoda dinoszauruszokból fejlődtek ki. E madarak egy része, köztük a modern madarak ősei túlélték a kréta-tercier eseményt. Emiatt a modern osztályozási rendszerek ezeket az állatokat is a dinoszauruszok egy fajtájának, egyetlen, máig fennmaradt csoportjának tekintik.

A dinoszauruszok változatos állatcsoportot alkottak. Az őslénykutatók több, mint 500 különböző nemet és több, mint 1000 fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a Föld összes kontinensén megtalálták.A 19. század első felében a tudósközösség nagy része úgy vélte, hogy a dinoszauruszok lomhák, unintelligensek és hidegvérűek lehettek, az 1970-es években azonban a kutatások eredményeként megállapították, hogy aktív, magasabb anyagcsereszintű állatok voltak, melyek a társas kapcsolatokhoz szükséges adaptációkkal is rendelkeztek. Voltak köztük növényevők, húsevők és mindenevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig alkalmanként vagy kizárólag két lábon járt. Több fajuknál bonyolult csontváz módosulások, például testpáncél, szarvak vagy fejdíszek alakultak ki. A dinoszauruszokat általánosságban nagy méretűnek tartják, de sokuk ember nagyságú vagy annál kisebb volt. A legtöbb nagy csoportjuk fészeképítő, tojásrakó állatként ismert, ami arra utal, hogy a modern madarakhoz hasonlóan szaporodtak.

A dinoszaurusz szót néha tévesen használják olyan őshüllőkre is, mint a pelycosaurusok közé tartozó Dimetrodon, a szárnyas pteroszauruszok, a vízi ichthyoszauruszok, plezioszauruszok és a moszaszauruszok, pedig ezek nem tartoznak a dinoszauruszok közé.

Miután a 19. század elején a dinoszauruszok megkövesedett csontjainak mibenlétére fény derült, azok rövidesen világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek és a kultúra részévé váltak. Számos sikeres könyvben és filmben szerepelnek, mint például a Jurassic Park (Őslénypark), a média pedig rendszeresen beszámol az új leletekről és hipotézisekről.

 

 

Rendszerezés

A hüllőmedencéjűek medencecsontja
A madármedencéjűek medencecsontja
A Tyrannosaurus medencéje (a hüllőmedencéjűek jellegzetességeivel)
Az Edmontosaurus medencéje (a madármedencéjűek jellegzetességeivel)

A dinoszauruszok (és a madarak) az archosaurusok leszármazottai, ahogyan a ma élő krokodilok is. Az archosaurusok diapsida koponyáján két lyuk található az állkapocs izmok kapcsolódásánál (az úgynevezett halántékablak). A legtöbb hüllő (és madár) diapsida; az emlősöket, melyeknek csak egyetlen halántékablakuk van synapsidáknak; a teknősöket pedig, melyeknek nincs halántékablakuk, anapsidáknak nevezik. A dinoszauruszok és más archosaurusok anatómiailag sok közös vonással rendelkeznek; ilyenek például a fogak, amelyek az állcsontok helyett külön tokból nőnek ki. Az archosaurusok csoportján belül a dinoszauruszokat jól megkülönbözteti a testtartásuk. Lábaik ugyanis a testük alatt helyezkednek el, míg a gyíkok és krokodilfélék végtagjai a testük két oldala mellett támaszkodnak a földre. Minden dinoszaurusz szárazföldi állat volt.

A dinoszauruszok összességét rendszerint öregrendnek vagy besorolatlan kládnak tekintik. A csoportot a medence felépítése alapján a hüllőmedencéjűek (Saurischia) és a madármedencéjűek (Ornithischia) rendjére osztották fel. A hüllőmedencéjűek közé azok a taxonok tartoznak, amelyeket a madarak újabb keletű közvetlen ősének tartanak, míg a madármedencéjűek csoportját azok a taxonok alkotják, amelyeket a Triceratops közvetlen ősének tekintenek. A Saurischia ('gyíkmedencéjűek', az ógörög σαῦρος / szaürosz 'gyík' és ισχιον / iszkhion 'csípő ízület' szavak összetételéből) rend tagjai megőrizték őseik medence felépítését a kraniális, vagyis előre, a koponya irányába mutató szeméremcsonttal. Ez az alapvető forma megváltozott a szeméremcsont különböző szögben való hátra fordulásával az egyes csoportoknál (mint például a Herrerasaurus, a therizinosauroideák a dromaeosauridák és a madarak). A hüllőmedencéjűek közé tartoznak a theropodák (két lábon járó, többnyire húsevő állatok, kivéve a madarakat) és a sauropodomorphák (négy lábon járó, hosszú nyakú növényevők). Ezzel ellentétben az Ornithischia rend ('madármedencéjűek', az ógörög ορνιθειος / ornitheiosz 'madáré' és ισχιον / iszkhion 'csípő ízület' szavak összetételéből) tagjainak csípője felszínesen a madarakéra hasonlít, a szeméremcsontjuk kaudális, vagyis hátrafelé, a farok irányába mutat. A madarakétól eltérően a madármedencéjűek szeméremcsontján rendszerint egy előrefelé álló nyúlvány helyezkedik el. (Megjegyzendő, hogy a hüllőmedencéjű és madármedencéjű elnevezések félrevezetők, ugyanis a madarak a hüllőmedencéjűekből fejlődtek ki.) A két renden belül számos alrendet, családot, alcsaládot különítenek el.

Az alábbi felsorolás a dinoszaurusz családok egyszerűsített osztályozása.

Saurischia (Hüllőmedencéjűek) 

Ornithischia (Madármedencéjűek) 

Evolúció és ősbiológia

A triász időszak után a dinoszauruszok evolúciója követte a kontinensek elhelyezkedésében és a vegetációban történt változásokat. A késő triász és a kora jura idején a kontinensek egyetlen földdarabbá kapcsolódtak össze, melyet Pangea-nak neveznek. A szuperkontinensen élt dinoszauruszok zömét a coelophysoidea húsevők és a prosauropoda növényevők alkották. A nyitvatermők (főként a tűlevelűek), melyek potenciális táplálékforrást jelentettek, a késő triász idején terjedtek el. A prosauropodák szája nem rendelkezett bonyolult étel feldolgozó mechanizmussal, így az emésztőcsatornájuk további részén kellett lebontaniuk a táplálékot. A dinoszaurusz faunák általános homogenitása folytatódott a középső és késő jura korok során, amikor a ragadozók többsége ceratosaurusokból, spinosauroideákból és carnosaurusokból állt, míg a növényevőket főként a stegosaurusok, az ornithischiák és a nagy sauropodák képviselték. Erre található bizonyíték az észak-amerikai Morrison-formációban és a tanzániai Tendaguru-formációban. A kínai dinoszauruszok, például a sinraptorida theropodák és a Mamenchisaurushoz hasonló hosszú nyakú sauropodák kissé eltértek ezektől. Az ankylosaurusok és az ornithopodák elterjedtebbé váltak, a prosauropodák azonban kihaltak. A leggyakoribb növények a tűlevelűek és a pteridophiták voltak. A sauropodák szája, a korábbi prosauropodákéhoz hasonlóan nem volt fejlett táplálék feldolgozó szerv, az ornithischiáknak viszont sokféle változata fejlődött ki, ami arra utalhat, hogy egy pofaszerű rész segítségével tartották a szájukban az élelmet, melyet az állkapcsukat mozgatva megőröltek. Egy másik jeles jura időszaki evolúciós esemény az igazi madarak, a Coelurosauria klád Maniraptora alcsoportjába tartozó dinoszauruszok leszármazottainak megjelenése volt.

18 bazális ceratopsia faj méretének összehasonlítása

A kora kréta kor eljövetelével és a Pangea feldarabolódásával a dinoszauruszok jelentősen eltérővé váltak az egyes régiókban. Az időszak legkorábbi részén az ankylosaurusok, az iguanodontiák és a brachiosauridák Európa, Észak-Amerika és Észak-Afrika területén egyaránt elterjedtek. Afrikában ezeket a csoportokat később kiegészítették, illetve lecserélték a spinosaurida és a carcharodontosaurida theropodák, valamint a rebbachisaurida és a titanosaurus sauropodák, melyek maradványait Dél-Amerikában is megtalálták. Ázsiában a maniraptora coelurosaurusok, a troodontida és oviraptorosaurus dromaeosauridákhoz hasonlóan gyakori theropodákká váltak, míg a legfontosabb növényevők az ankylosauridák és a ceratopsiák korai képviselői, például a Psittacosaurus lettek. Eközben Ausztrália a bazális ankylosaurusok, a hypsilophodontidák és az iguanodontiák otthonává vált. A stegosaurusok úgy tűnik kihaltak valamikor a kora kréta kor végén vagy a késő kréta kor elején. A kora kréta során bekövetkezett legnagyobb változást a késő kréta idején kiegészítette a virágos növények fejlődése. Ekkortájt számos növényevő dinoszauruszcsoportnál fejlődésnek indult a száj, ami végül alkalmasabbá vált a táplálék feldolgozásra. A ceratopsiák olyan darabolási módszert fejlesztettek ki, aminél a fogak sorban egymás felett helyezkednek el. az iguanodontiáknál pedig mindez kiegészült egy őrlőmechanizmussal is, ami a legmagasabb szintjét a hadrosauridáknál érte el. Egyes sauropodáknál szintén kifejlődött a fogsor, melyre szemléletes példa a rebbachisauridák közé tartozó Nigersaurus.

A kréta időszak idején három nagyobb dinoszaurusz fauna létezett. Az északi kontinenseken, Észak-Amerikában és Ázsiában a nagyobb tyrannosaurida theropodák és a kisebb maniraptora theropodák éltek együtt az ornithischia növényevőkkel, melyeket a hadrosauridák, a ceratopsiák, az ankylosaurusok és a pachycephalosaurusok képviseltek. A déli kontinenseken, a napjainkra szétdarabolódott Gondwanán a leggyakoribb theropodák az abelisauridák voltak, míg a növényevők hierarchiájának csúcsán a titanosaurus sauropodák álltak. Európára a dromaeosauridák, a rhabdodontida iguanodontiák, a nodosaurida ankylosaurusok, valamint a titanosaurus sauropodák voltak a legjellemzőbbek. A virágos növények nagy mértékben elterjedtek, a kréta végére pedig fejtűntek az első fűfélék is. A táplálékukat megőrlő hadrosauridák és a ceratopsiák, melyek inkább lenyesték a növényeket, különösen változatossá váltak Észak-Amerika és Ázsia területén. A növényevő és mindenevő theropodák, a therizinosauroideákkal és az ornithomimosaurusokkal együtt szintén gyakoriak lettek.

A 65 millió évvel ezelőtti kréta időszak végén bekövetkezett Kréta-tercier kihalási esemény során az első madarak kivételével valamennyi dinoszauruszfaj kipusztult, míg a rokonságukba tartozó más diapsida csoportok, például a krokodilok, a gyíkok a kígyók, a felemásgyíkok és a choristoderák túlélték ezt az időszakot.

 

 

A legnagyobb és a legkisebb dinoszaurusz 

Mivel az állatok elég kis százaléka fosszilizálódott és ezek többsége a föld alatt található, a tudósok nem feltétlenül ismerik a legkisebb és a legnagyobb dinoszauruszt. Csak kevés fajhoz találtak teljes csontvázat, a bőr és a lágy szövetek lenyomatai pedig igen ritkák. Egy teljes csontváz összeállítását, a csontok méretét és alakját az ismert fajok csontjaiéval összehasonlítva végzik, az izmok és a szervek rekonstruálása azonban inkább tudományos feltevéseken alapuló munka.

Az ember és az Eoraptor méretének összehasonlítása
Az ember és a Giraffatitan méretének összehasonlítása

A legmagasabb és legnehezebb olyan dinoszaurusz, amelynek sikerült hiánytalan csontvázát megtalálni, a Giraffatitan volt, amelyet Tanzániában fedeztek fel 1907 és 1912 között (és először a Brachiosaurus fajaként soroltak be). A lelet jelenleg a berlini Humboldt Múzeumban van kiállítva. 12 méter hosszú, a becsült tömege pedig 30 000-60 000 kilogramm között lehet. A leghosszabb teljes dinoszaurusz lelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az egyesült államokbeli Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Natural History Museum) tekinthető meg.

Léteztek nagyobb dinoszauruszok is, amelyek azonban csak néhány hiányos fosszília alapján ismertek. Az 1970-es években kezdték felfedezni a legnagyobb növényevő fajokat, például az Argentinosaurust, melynek tömege 80 000-100 000 kilogramm lehetett; ekkor vált ismertté az egyik leghosszabb, a 33,5 méter hosszú Diplodocus (korábbi nevén Seismosaurus) és a 33 méteres Supersaurus is; továbbá ekkor bukkantak rá a Sauroposeidonra, amely 18 méteres magasságával felért volna egy hatodik emeleti ablakig. A feltételezés szerint a leghosszabb sauropoda az Amphicoelias volt, melynek mindössze egyetlen csigolyája került elő, amiről 1878-ban készítettek leírást. A csontról készült rajz extrapolációja alapján az állat elérhette az 58 métert és a 120 000 tonnát. A legnagyobb ismert húsevő a Spinosaurus volt, melynek hossza 16–18 méter, tömege pedig 8150 kilogramm lehetett. Emellett ismertté vált több más nagy méretű húsevő is, mint például a Giganotosaurus, a Carcharodontosaurus és a Tyrannosaurus.

A modern madarakat (köztük a kolibrit) leszámítva a legkisebb dinoszauruszok akkorák voltak, mint egy galamb. A theropodák közé tartozó Anchiornis és Epidexipteryx teljes csontvázának hossza 35 centiméter alatt volt.Jelenleg az Anchiornis nemhez tartozik a legkisebb, leírt felnőtt dinoszaurusz példány, melynek tömegét 110 grammra becsülik. A legkisebb növényevők a nagyjából 60 centiméter hosszúságú Microceratus, Micropachycephalosaurus és Wannanosaurus voltak.

Többet megtudtok itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dinoszauruszok

 

 

 

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< Július / 2016 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22250
Hónap: 229
Nap: 6